Bodaszőlő településrész bemutatása

A szőlőskert kialakulása és fejlődése

Bodaszőlő múltja több mint 210 évre nyúlik vissza, amikor szőlőskertként megalakult. Korábban a területet „Boda csere” vagy „Boda erdőrész” néven ismerték. A falu helyén eredetileg nagy kiterjedésű, bokrokkal és cserjékkel borított tisztás állt. A talaj olyan gyenge minőségű kanálsúroló homok volt, hogy a facsemeték nehezen maradtak meg benne, ezért a városvezetők úgy döntöttek: kiparcellázzák és szőlőültetvényként értékesítik a területet. A nagy szegénység és a Hajdúböszörménytől való távolság miatt kezdetben visszafogott volt a kereslet, ám a többéves lejáratú hitellehetőségnek köszönhetően a szegényebb családok is földhöz juthattak. A homokos talajt szerves trágyával javították, a szőlőtőkék közé gyümölcsfákat telepítettek, a sorok között konyhakerti növényeket termesztettek. A szegényebb réteg venyigekunyhókat és vert falú pajtákat épített, a tehetősebb gazdák pedig vincellérházakat emeltek. Egy évszázaddal később már 68 család élt életvitelszerűen Bodaszőlőn. A település jó hírnevét tiszta levegőjének, ízletes zamatos gyümölcseinek és kiváló minőségű ivóvizének köszönhette – korabeli feljegyzések szerint az orvosok gyakran küldtek ide gyomor-, légúti és tüdőbetegségben szenvedőket gyógyulni. A növekvő igények hatására északi irányban megnyitották a Lorántffy szőlőskertet is.

Közösségi élet és intézményi fejlődés

1922-ben tanyasi iskola épült a helyi, a zeleméri tanyavilágban és az erdőkben élő családok gyerekei számára. Az épület a nagygazdák támogatásával és a helyiek kétkezi munkájával valósult meg, amelyet később új szárnnyal bővítettek (jelenleg 172 diák tanul falai között). Idővel megnyílt a faluban az első vegyesbolt és a posta is. A hetvenes évek elején az akkori tanács, a termelőszövetkezet és a lakosság összefogásával alakult ki a helyi óvoda, az ifjúsági ház és az orvosi rendelő. A bodaszőlői óvoda ma két telephelyen működik, és a népi kultúra, valamint a hagyományőrzés mentén végzi nevelő munkáját.